Blogok

A tavalyi évhez hasonlóan, idén is ellátogatunk az EFOTT fesztiválra, melyet idén június 13-18 között Pécsett rendeznek meg.
Ha Baján már jártál nálunk: tudod miért érdemes betérni hozzánk!
Ha pedig kihagytad a tavalyi EFOTT-ot, találkozz velünk idén Pécsett!

Szeretettel várunk a civil faluban a Pszi-Fi sátorban, ahol különféle játékos feladat során kaphatsz választ a kérdéseidre, bővítheted tudásodat, ismerkedhetsz a pszichológiával és önmagaddal.

Idén tizedik alkalommal rendezik meg az Ünnepi könyvheti fesztivált a Ráday utcában 2010. június 4-6. között. Ez alkalommal nem csak a könyvek, de a pszichológia is főszerepet kap a Kultuccának is nevezett rendezvényen.
A Mindennapi Pszichológia szervezésében különféle programok nyújtanak betekintést a pszichológia világába. A látogatók megismerkedhetnek a mesék varázslatos birodalmával, változatos témákról hallgathatnak előadásokat, valamint saját maguk is részt vehetnek olyan programokon, melyek során jobban megismerhetik önmagukat.

Az Önismereti sátorban az előadások és más programok mellett a Pszi-Fi csapata is felbukkan majd és mintegy "élő könyvtárként" igyekszik választ adni a felmerülő kérdésekre. Emellett rajzos, asszociációs, kreatív önkifejezést nyújtó lehetőségek is várnak nálunk a betérőkre!

Ha kérdésed van a pszichológiával, a képzési rendszerrel, esetleg önmagaddal kapcsolatban, vagy csak beszélgetnél egy jót - látogass el a Kultuccába, és keresd az Önismereti sátrat!

Találkozz a Pszi-Fi tagjaival:
pénteken (június 4.) 16 és 20 óra között,
szombaton (június 5.) 13 és 18 óra között,
vasárnap (június 6.) pedig 12 és 16 óra között.

Szeretettel várunk!

Részletes program: a Ráday Könyvesház, és a MiPszi honlapján.

Emlékszem, a gimiben egyszer angolórán azt a feladatot kaptuk, hogy írjunk álmaink iskolájáról. Mindig is szerettem az olyan feladatokat, ahol szabadjára engedhettem fantáziámat, így ábrándozni kezdtem a hatalmas épületről, amelyben a termek különböző színűek és funkciójúak. Akkoriban úgy terveztem, hogy mindegyik teremnek más-más előnye lesz majd: az egyikben társasjátékozni lehet (a megfelelő fejlődéshez szükséges a játék ugyebár), a másikban ugrálóasztalok lesznek (naná, hogy elengedhetetlen a sport az egészséges életmódhoz), a harmadik terem készülhetne csokiból – ez a jó hangulat szempontjából lenne fontos. A mozitermet már akkor is égető szükségűnek tartottam, hiszen a délutáni filmklubok nagyon jó társaságot segíthetnek kialakítani. Álmaimban az iskola rendelkezett még óriási sportpálya-komplexummal, dzsungellel és egzotikus állatokkal, zenetermekkel és hangszerekkel, kézműves eszközökkel, biliárddal, egy óriási filmgyűjteménnyel, és számos egyéb „csodával”, amire már nem is emlékszem.

Pár hete indult el az osztalyterem.hu oldalon egy ingyenes kurzus a konnektivizmusról, és azt hiszem, már a kezdetekkor bekerült a bogár a fülembe: erről írni kell! Ahogy teltek a napok, hetek, egyre inkább azt vettem észre, hogy bár - idő hiányában - nem foglalkozom aktívan sokat a témával, némi információmorzsát mégiscsak kapok a levelezőlistán érkező reflexiókból, az egy-egy számomra érdekesebb, elolvasott blogbejegyzésből, mindezt nagyjából napi 10-15 perc időráfordítással.

Bizonyára sokan ismerik a Karácsonyi ének történetét. Néhány éve Isten pénze címen játszották a Madáchban és a televízió is gyakran műsorra tűzte az ünnepek környékén Karácsonyi ének címen.

Az eredeti viszont Charles Dickens nevéhez fűződik, aki karácsonyi kísértet-históriaként nevezte meg művét, a Karácsonyi éneket.

Várja-e az imádkozni elfelejtett ember a megváltást?

A kérdés megkerülhetetlen, de a XX. századi diskurzusok tömkelege mégis hajthatatlanul bizonyítja, hogy bagatellizálható, elodázható. Megváltás helyett inkább a leváltás, műszakváltás, átváltás kézzelfogható témakörénél ragadunk le. Csak semmi olyasmi, ami földi dimenziónkon túl a végtelenbe vezethetne.

Ludwig Múzeum

2009. október 09. - 2010. január 03.

Nos, azt hiszem nem olyan rég úgy kezdtem volna ezt a rövid írást, hogy a Ludwig Múzeum mintha a sokat látott és kétségtelenül világhírű fotós Robert Capa után egy újabb hírneves magyar alkotót keresett volna, hogy kultúrára csábítsa hitehagyott ál lampolgárait, felvillantva ezzel a reményt, hogy igenis léteznek tehetségeink, akik a nagyvilágban is megállják helyüket.

Nemsokára megérkezik a mozikba Stephenie Meyer regényének folytatása, az Újhold. Márpedig mindennek, ami sokakat megmozgat, érdemes figyelmet szentelni. Ez ugyanis a legbiztosabb jele annak, hogy valami ösztönöset, ősit hoz mozgásba, amely mindannyiunk lelkében ott szunnyad. A vámpír filmek pszichológiai szempontból igazi ínyencségnek számítanak.

Az Alkonyat nemcsak külföldön, hanem hazánkban is nagy sikert aratott, főként a fiatalok körében. Mi az, ami ennyire vonzóvá teszi ezt a trilógiát? Ebbe két szempontból is belekóstolhatunk, mit jelent a vámpír lét a bennünk szunnyadó ösztönnek, és melyik egyéni részünkre van hatással?
 

A nemek közti egyenlőség az utóbbi száz évben (bár gyökerei a francia forradalomig nyúlnak vissza) már-már lerágott csontnak tűnik a feminista mozgalmak és a demokratív államformák elterjedésének köszönhetően. Az erről folytatott diskurzusok hasznosak, sőt elvártak a mai nyugati, illetve fejlett(nek mondott) kultúrákban, azonban észre kell vennünk, mi minden rejlik a nemek közti egyenlőség fogalmában. Az egyenlőség nem jelent feltétlenül azonosságot, azonban ezt sokan, sokszor elfelejtik.

 What are you carrying? Body-home-hope

Babits Mihály A lírikus epilógja című verse azzal a megváltozhatatlan ténnyel szembesít, hogy önnön korlátaink ledönthetetlenek, mintegy személyiségünk kényszerzubbonyába öltözünk föl.