VÁLÁS A CSALÁDBAN - HOGYAN TOVÁBB? - 1. rész

Napjainkban közismert tény, hogy a házasságok igen nagy hányada válással végződik. Nehéz időszak ez minden résztvevő számára, bár az változó, hogy a családtagok milyen mértékben képesek kommunikálni érzelmeiket. A szülők gyakran nem osztják meg a család többi tagjával, hogy mi is zajlik közöttük, „kínos hallgatásba” burkolóznak, vagy ellenkezőleg, a gyermek előtt zajlanak a nagy családi veszekedések. Így a fiatalok csak az egyensúly felborulását érzik, és esetleg félnek rákérdezni, hogy mi is történik valójában. Milyen a jó házasság? Hogyan érthető és élhető meg annak felbomlása? Mi vezet ahhoz, hogy napjainkban ilyen mértékben megszaporodott a széteső családok száma? Erre keressük a választ néhány gondolat felvetésével, ugyanakkor a teljesség igénye nélkül, hiszen minden család története más és más. 

  A válás, mint egyre gyakoribbá váló társadalmi jelenség kicsit hasonlít arra, mintha intézményesült formába iktatták volna a reinkarnációt. Ha az ember úgy éli le az életét, hogy csak az az egy adatott, talán elfogadóbban viseli a kimért nehézségeket, természetesnek veszi azokat, hiszen nincs is más lehetősége. Ezért hát igyekszik kihozni az egyetlen lehetőségből a lehető legjobbat. Ha azonban van rá mód, hogy egy átmeneti halál után újabb életet kezdjen, esetleg kevésbé tart ki a régi mellett, különösen ha folyamatos erőfeszítéssel jár annak fenntartása. Ez a lehetőség azonban mindig két személyről szól, hiszen a válásba képletes szinten mindkét fél belehal – nem beszélve a gyerekekről, akiknek általában minimális kontrolljuk sincsen az események felett.

Azonban ugyanúgy, mint az egyetlen élet gondolatánál, úgy a reinkarnációnál is csak ritkán távoznak egyszerre a felek. Az egyik esetleg már készen áll arra, hogy új életet kezdjen, míg a másik még nem fejezte be a régit és nem feltétlenül vágyja az újat, ezért a kapcsolat halála számára mérhetetlenül fájdalmasabb, hiszen lelkileg még nem készült fel a befejezésre.
 

De mi a helyzet a gyermekekkel? Számukra a szülők szétválása talán még inkább megrázó, hiszen még nem rendelkeznek azokkal a megküzdési stratégiákkal, mint a felnőttek. Számukra a család az élet legfontosabb, legalapvetőbb színterét jelenti, így az egész létük megrendül. Ez szinte minden esetben bekövetkezik, azonban a károkon sokat lehet enyhíteni a megfelelő kommunikációval. Sok szülő inkább nem beszél gyermekeivel a kialakult helyzetről, hiszen szeretné „megkímélni” a fájdalomtól. Ez azonban – minden jó szándék ellenére – nem helyes megoldás, hanem mindössze a probléma szőnyeg alá söprése, mely mindössze arra tanítja meg a gyermeket, hogy hogyan kell „nem kommunikálni”. Már önmagában az is rengeteget jelenthet, ha a szülők biztosítják gyermeküket arról, hogy változatlanul szeretik, és fontos számukra, illetve hogy nem ők tehetnek arról, hogy a házasságuk véget ért. Ez triviálisnak tűnhet, azonban mérsékelheti a szinte minden esetben fellépő bűntudatot. Napjainkban szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy milyen nehéz időszak ez a gyermekek számára, és gyakran szakemberek is segítik az időszak átvészelését. Ha ez nem következik be, a fiatalok akár egy életen át is hordozhatják ezt a sérülést, azonban ez sem törvényszerű. Ha például időben felismerik, hogy saját párkapcsolataikban igenis lehet kontrolljuk az események felett, és rálátnak arra, ha esetleg önkéntelenül ugyanazokat a hibákat követik el félresikerült párkapcsolataikban, mint a szüleik, akkor van mód a változtatásra.

Ehhez azonban az kell, hogy átvegyék az irányítást saját sorsuk felett, megtartva az otthon tapasztaltakból, ami fontos és jól működő, hozzáépítve azt, ami pedig hiányzott. Ha időben felismerik, hogy nem kell szüleik sorsát tovább vinniük, akkor megfelelő önismerettel felvértezve saját kezükbe vehetik sorsuk irányítását. Ehhez azonban az szükséges, hogy ráismerjenek arra, hogy nem feltétlenül sorsszerű kapcsolataik kudarca
 

Tovább a második részhez

Képek:

http://fotovilag.hu/upload/imageforum/21/201583.jpg

http://fotovilag.hu/upload/imageforum/21/203774.jpg

http://th05.deviantart.com/fs10/300W/i/2006/124/5/0/PAIN_by_ssuunnddeeww.jpg

http://th09.deviantart.com/fs10/300W/i/2006/157/8/1/Father_and_Son_by_AToxicDelight.jpg