A nemek egysége és egyenlősége

A nemek közti egyenlőség az utóbbi száz évben (bár gyökerei a francia forradalomig nyúlnak vissza) már-már lerágott csontnak tűnik a feminista mozgalmak és a demokratív államformák elterjedésének köszönhetően. Az erről folytatott diskurzusok hasznosak, sőt elvártak a mai nyugati, illetve fejlett(nek mondott) kultúrákban, azonban észre kell vennünk, mi minden rejlik a nemek közti egyenlőség fogalmában. Az egyenlőség nem jelent feltétlenül azonosságot, azonban ezt sokan, sokszor elfelejtik.

Manapság sok nő kikéri magának, ha előre engedik az ajtónál, elveszik tőle nehéz bőröndjét, mondván, hogy ezt ő is meg tudja csinálni, s mindezt „ne nézzék már gyenge nőnek” felkiáltással fűszerezi. A nők munkába állásával lehetőségek garmadájához jutott a „gyengébbik nem” is, ugyanakkor a nőkre háruló társadalmi feladatok változatlanul fennállnak. Felmérések szerint a házimunkák nagy részét még mindig a nők végzik el (ezt nem szemrehányásként, pusztán tényszerű kijelentésként írom le), és a gyermekek körüli teendők is a nők feladatkörébe tartoznak. Mindez teljesen természetes, rendjén is van, ugyanis ők szülik a gyerekeket, és amikor a mammuthús volt a vasárnapi teríték fénypontja, akkor is a nők végezték el a ház körüli teendőket. Ez a természet rendje.

A nemek – véleményem szerint, és megfigyelhető alapvetésként is – különböző feladatkörökre, szerepekre születnek, ezért nem véletlen, hogy a pszichológia ún. nemi szerepeket is elkülönít egymástól. Nagyon jól reprezentálja a nemi szerep- és feladatkörök különbözőségét a nemek közötti alapvető eltérés, amely elsősorban a nemi szervek közötti differenciában mutatkozik meg. A férfi kiterjeszti magát, növeli erejét, megfeszíti magát azért, hogy elfoglaljon valamit, majd célba érjen, és alkosson ezáltal. A nő befogad, lehetőséget teremt, hogy később kibontakozhasson általa az eredmény, amely már potencialitásból aktualitásba fordul. A férfi racionális, erős, szögletes (akár alkatra, akár alapvető gondolkodásmódra gondolunk), míg a nő sokszor inkább intuitív, mint racionális, fizikailag gyengébb és gömbölyded. A férfiak kitartóan futnak a vadállat után, csapatban hajszolják a hasznot, hogy azt később hazavigyék a családnak. Gondoskodnak, létbiztonságot teremtenek, tetőt húznak szeretteik feje fölé, amit azután a női odaadás és figyelem megtart, összerendez.

Ezen eltérések nélkül nem jöhetne létre egyetlen ember, család és társadalom sem. Azonban a társadalmak átalakulásának köszönhetően, illetve a nemek feladatainak összemosódása és változása által felborult az egyensúly mind az egyes nemeken belül, mind pedig közöttük. A nő is már karrierért küzd, ami a gyermekvállalás szempontjából jelenleg hatalmas problémát jelent, s talán nem is csoda, hogy a férfias célhajhászás háttérbe szorítja a nőben az anyát és a femme fatale-t, megteremtve ezzel a meddőséget a biztonságos, befogadó alap helyett. Mindennek fényében talán az sem meglepő, hogy kutatási alapokkal alátámasztott tény, hogy nők körében nagyobb arányú a munkahelyi kifáradás és a kiégés, hiszen alapvetően a nő működésmódja inkább spirális, mint egyenes vonalú. Körüljár valamit, megérzéseire, érzelmeire alapozva, hol eltávolodva, hol megközelítve a célt közelít megoldásai felé. Ezzel szemben a férfiak inkább célt tűznek ki maguk elé (pl. kiszemelnek egy mamut csordát vagy egy nőt), és racionálisan tekintve a kihívásra elindulnak a végeredmény irányába. Mindezt nem igazán látjuk a mai nyugati társadalmakban, hiszen a munka világában és a családi működésben is (pl. egyszülős családok megnövekedett száma) elvárt, hogy képesek és hajlandóak legyünk a másik nem szerepeit átvenni és ellátni.

Ezt nem is igen lehet elkerülni, mindenképpen egy társadalomban élünk, melynek alapvető és aktuális normáihoz igazodni kell annak érdekében, hogy értelmes és hasznos részei lehessünk a kollektívának. Azonban véleményem szerint érdemes önmagunkban tisztázni azt, hogy mit miért teszünk, egy szóval tudatosítsunk időnként. Pl.: Azért veszek fel nyakkendőt nő létemre, mert azt sikkesnek, viccesnek találom, vagy azért, hogy egy megbeszélésen nagyobb erővel tudjak hatni a partnereimre? Az első esetben mindennemű tudatosság nélkül sodródom a kultúrának egy igen jól értelmezhető lenyomatával, a divathullámmal, amely így védtelen önmagamra úgy hathat, hogy ahhoz nekem semmi közöm. A második esetben, tehát amikor van némi tudatosságom, valamiféle objektív rálátásom az önmagamhoz, illetve környezethez való viszonyulásomban, külön lehet választani a pszichésen bennem lüktető nememtől aktuális viselkedésemet, megjelenésemet. Azért írtam „pszichésen bennem lüktető nem”-et egyszerűen „nem” helyett, mert nem feltétlen érzi mindenki sajátjának született genetikai nemét.

A két nem tehát nem ugyanaz, csupán annyira, mint az „1+3=2+2” egyenlőség. Végső soron mindnyájan emberek vagyunk, de szükség van az 1-re, a 2-re és a 3-ra is ahhoz, hogy 4, azaz ember legyen belőle, illetve általa.

A saját nem tisztelete harmóniát teremt a személyiségben. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy lelkünkben született nemünk milyen feladatokkal lát el bennünket, könnyebben fogadjuk el az ezzel járó nehézségeket, illetve az ellenkező nem eltéréseit is természetesebb jelenségekként tudjuk kezelni.

Maksai Anna

Képek forrása:

http://distemper.deviantart.com/art/Gender-Bias-Exposed-5259777

http://pansinying.deviantart.com/art/modern-gender-54547086

http://neliyo.deviantart.com/art/Are-we-in-a-relationship-now-121510287