érdekes cikk

A nemek közti egyenlőség az utóbbi száz évben (bár gyökerei a francia forradalomig nyúlnak vissza) már-már lerágott csontnak tűnik a feminista mozgalmak és a demokratív államformák elterjedésének köszönhetően. Az erről folytatott diskurzusok hasznosak, sőt elvártak a mai nyugati, illetve fejlett(nek mondott) kultúrákban, azonban észre kell vennünk, mi minden rejlik a nemek közti egyenlőség fogalmában. Az egyenlőség nem jelent feltétlenül azonosságot, azonban ezt sokan, sokszor elfelejtik.

Az elmúlt hetekben internetes berkekben felkapott témává vált a Rorschach-teszt, és annak különféle weboldalakon való megjelenése. Bizonyos szempontból értetlenül tekintek a táblák internetre való felkerülésére, hiszen azok használhatósága részben azon is múlik, milyen előzetes információkkal rendelkezik róluk a válaszadó. Persze nyilvánvalóan utánajárhat az ember könyvtárakban, vagy alaposabb (ezen tulajdonság megkérdőjeleződni látszik) kutatás után az interneten, hogy mi is ez a teszt - fontos tudni azonban, hogy az informálódással az ember csak saját magát fosztja meg attól a lehetőségtől és az élménytől, amit a teszt előzetes ismerete nélkül kaphatna. Minden olyan tudásmorzsa - legyen az akár egy példaválasz, vagy valamiféle vicces(nek tűnő) szavazás -, amelyet az ember a Rorschach-teszt felvétele előtt kap, befolyással lehet annak eredményeire.

    Egy rendkívül érdekes (az a „nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek” típusú) reklámban azzal kezdik a hüvelygombáról szóló kis, kedves történetet, hogy egy szappanoperával elűzik a férfiakat, mivel előttük „nem szabad” beszélni ilyesmiről. Erre én: Micsoda? Ha nem a férfit érintheti (a mi társunkat, védelmezőnket, biztonságunkat) az, ami a nővel történik (és most már nem csak az intim fertőzésekről, hanem mindenféle „női dologról” beszélek), akkor kit? A következőkben egy olyan témáról lesz szó, mely a nők, és ez által a velük együtt élő férfiak életét nagyban befolyásolhatja, felismerés által azonban jól kezelhető probléma. Ez a PMS, a premenstruális szindróma, a nők jelentős hányadánál jelentkező furcsa viselkedésbeli, illetve érzelmi zavartság, kiszámíthatatlanság a menstruációt megelőző időszakban.

    Mit is értünk vakságon? Kinek, mit jelenthet ez a szó? Mit jelent a vakság önmagában? Miben lehetünk vakok, gyengén látók, sérültek? Mi vezethet el ahhoz, hogy vakká váljunk valamire? Mely fogalomkörökhöz kapcsolhatjuk a vakságot, mint szimbólumot?

    A vakság tárgyalását megelőzően érdemes elsőként a szemről, a szem szimbolikájáról szólni, mivel ezeken keresztül válik jobban megközelíthetővé a látás elvesztésének szimbolikus jelentésrétege. Az emberi (és több állati) kapcsolatteremtés fő mozgatórugója a látás, ez alapján mondunk valakit első pillantásra szimpatikusnak vagy antipatikusnak, a szerelmesek (vagy udvarlók) szemezni szoktak, ezzel is kifejezve a másik fél iránti érzelmi többletet. A hatodik érzéket gyakran a homlok közepére helyezett szem képével szimbolizálják, az ókori Egyiptomban pedig Hórusz szeme a tisztaság és igazlátás szimbóluma volt.

Napjainkban közismert tény, hogy a házasságok igen nagy hányada válással végződik. Nehéz időszak ez minden résztvevő számára, bár az változó, hogy a családtagok milyen mértékben képesek kommunikálni érzelmeiket. A szülők gyakran nem osztják meg a család többi tagjával, hogy mi is zajlik közöttük, „kínos hallgatásba” burkolóznak, vagy ellenkezőleg, a gyermek előtt zajlanak a nagy családi veszekedések. Így a fiatalok csak az egyensúly felborulását érzik, és esetleg félnek rákérdezni, hogy mi is történik valójában. Milyen a jó házasság? Hogyan érthető és élhető meg annak felbomlása? Mi vezet ahhoz, hogy napjainkban ilyen mértékben megszaporodott a széteső családok száma? Erre keressük a választ néhány gondolat felvetésével, ugyanakkor a teljesség igénye nélkül, hiszen minden család története más és más. 

Az első rész

A válás, mint társadalmi jelenség újszerű mivoltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nem fűződnek hozzá rituálék. Vannak ugyan párok, akik például tóba süllyesztik jegygyűrűjüket, vagy közösen elégetik a házasságlevelüket, azonban ez kevésbé jellemző. Ez a felépülést is nehezíti, hiszen az a tény, hogy a válás kimondásánál a feleknek még csak meg sem kell jelenniük, groteszk módon olyan, mintha a testnek nem kellene jelen lennie az operációnál.

Van-e összefüggés a személyiségünk és politikai beállítottságunk között?

Ez a cikk a teljesség igénye nélkül íródott, hiszen a Karácsony és ahhoz fűződő rituálék tárháza szinte kimeríthetetlen. Tekintsünk úgy tehát erre a kis összefoglalóra, mint egy lélektani mazsolára a nagy pszichológiai kuglóf belsejében.
Előzőleg már leírtuk a társas konformitás, valamint a tekintély követésének elméleteit (Asch, Milgram). Nyilvánvaló analógiával alkalmazhatjuk a pszichológia ezen törvényszerűségeit a különféle bevásárlóközpontokban lendületes köröket rovó vásárlókra, melyek mind egy nagy felsőbb erő, a Karácsony (avagy a média?) hatására cselekednek. Ha akad néhány percünk, vegyük szemlére ezt a megelevenedett szociálpszichológiai jelenséget, melynek nagy eséllyel mi is részesei vagyunk.