tánc

Trafó, április 3-4. 20h

Ennyire friss ajánlóval még alig szolgáltam nektek: épp most értem haza a Trafóból, ahol az izraeli származású, ám már évek óta Londonban alkotó Hofesh Shechter előadásán vehettem részt. Sokak számára lehet ismeretlen a koreográfus neve (mondhatni, jelentkezzen az a fél tucat, aki jól tájékozott), aki talán még a 30-at sem töltötte be. Ezzel együtt pályafutása egyik markáns állomása a világ egyik legjobb együttese, a Batseva Dance Company volt. A szemtelen fiatalságot kellemesen kiegészíti az alkotó hihetetlenül nyílt és örökké kíváncsian fürkésző tekintete, amivel az előadás utáni beszélgetésen is körbejárta a közönséget. Mintha őszintén megadná a lehetőséget a párbeszédre. Ahogy interjújában rámutatott, nem ad egyéb használati utasítást darabajaihoz, mint nézzék úgy, ahogy az óceánt nézik: erőfeszítés nélkül. Azt hiszem, egész egyszerűen a tökéletes, tiszta befogadás koncepcióját vázolta frappánsan és röviden.

Egykori szerelmeimnek

„Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.”

(Ady Endre: A fehér csönd)

Ismét ellátogattam az L1-be, kivételesen nem ihletettségből, vagy pillanatnyi felindultságból, hanem kedves invitálásra. Megérte, ha már mindenképp értékelni kell. Az utam oda, a Soroksári úti kihalt gyártelepre, újfent tartogatott némi izgalmat. Ezúttal egész napos munka után elhatároztam, hogy nem butulok BKVra, hanem dacolva a süvítő hideg széllel, bringán teszem meg az utat. Célba is értem, jóval kezdés előtt, így maradt időm elmerülni a ráhangolódásban. Nem tudtam sokat a darabról, a címe sejlett csak előttem: STILL… hát jó, akkor ez egy nyugis, csendes est lesz, gondoltam. És hogy nem ez lett belőle? Sejtettem előre…

Pár hónapos kihagyás után, ismét az L1-felé vettem az irányt, hogy feltöltekezzek a hazai kortárs táncélet egyik legizgalmasabb, legelmélyültebb alkotóközösségének (L1) munkájából. A megszokottnál valahogy rögösebb volt ez az út, a Soroksári úti volt cérnagyári telepen működő táncstúdióhoz.