lehetséges, bár én a környezetemben úgy látom nagyon ritka.
előfordul, h sok idő eltelte után megint találnak közös dolgokat, amit egy szinten meg tudnak valósítani és nem törnek elő újra a múlt sérelmei.
Beküldő: dodas (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: h, 04/27/2009 - 21:24.
egyetértek. én is azt gondolom, hogy sajnos ritkán marad meg a "normális" viszony, nemhogy a barátság. én azt vettem észre a környezetemben, hogy ez csak akkor működik, ha egyik fél sem táplál (már) (túl)gyengéd érzelmeket a másik felé, így nem csúszkálnak a határok között. bár részemről kérdés, hogy kell-e mindenképpen törekedni a "de mi azért nagyon jó barátok maradunk" állapotára. hm...hm...
Beküldő: Marci (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: cs, 12/10/2009 - 15:02.
Lehetséges. Szerintem a kérdés ezen a ponton hamar túl haladhat. Talán a mérték lehet az igazán kérdéses. Minden ilyen helyzet feltételezi az önismeret mértékét; mondjuk az önmagunk iránt alkalmazott éberségünk és gyanakvásunk képességét. Talán a további emberi párkapcsolatok kialakulásában lefoglalhatnak olyan területeket, amelyek telített érzéssel párosultan nem engednek elmélyülést egy új kapcsolatban annyira, amennyire ott szerepet kellene kapjanak. Összegezve; minden korábbi kapcsolatom ma is értékes emberi viszony az életemben. Ugyanakkor ezzel az új keresésében viszont visszafogó erő lehet, kihátrálva mindjárt az elején valamilyen megismétlődő és felismert lelki elaprózódástól tartva.
lehetséges, bár én a
egyetértek. én is azt
Barátság utáni szakítás?
Very good post, thanks a lot.