A pszichoterápia

Nehéz feladat a pszichoterápiáról általánosságban írni. Hol kezdjük, hol fogjuk meg ezt az egységes fogalmat, ami mégis minden alkalommal és minden helyzetben más és más? Beszélhetünk ugyanis a pszichoterápiáról általánosságban, illetve beszélhetünk a különböző terápiás módszerek sajátosságairól.

Kezdjük az általánosabb áttekintéssel! A pszichoterápia legáltalánosabb formája az egyéni terápia. Emellett létezik csoportos pszichoterápia (csoportterápia) is, melynek sok formája lehet: családterápia, párterápia, vagy olyan csoport, melynek tagjai hasonló problémával küzdenek. A leggyakoribb formák azonban talán mégis az egyéni, a pár- és a családterápia.

Nem ilyen egyszerű azonban a kategorizálás. A kliens és terapeuta személyén, személyiségén túl az egyéni terápiát is több dolog határozza meg. Aszerint, hogy a terapeuta milyen pszichológiai irányzatban képződött, milyen felfogást vall, beszélhetünk többek között analitikus, kognitív, humanisztikus, vagy transzperszonális szemléletű pszichoterápiáról. melyek mind más és más szemszögből nézik, vizsgálják az embert. Ezen irányzatokon, szemléletmódokon túl az adhat még különbségeket, hogy az adott terapeuta milyen módszerek, technikák használatát sajátította el. Ilyen módszerek – a teljesség igénye nélkül – a hipnózis, imagináció, relaxáció, autogén tréning vagy a fókusz technika.

Elsőre talán zavarosnak tűnhet ez a sokszínűség, gondoljunk csak bele, sokkal nagyobb így a valószínűsége, hogy épp a nekünk leginkább megfelelő szemlélettel, módszerekkel dolgozó terapeutát találjunk, növelve ezzel a terápia hatékonyságát.

De miért is járhatunk pszichoterápiába?

Sajnos Magyarországon még mindig igen elterjedt a nézet: aki pszichológushoz jár, az beteg. Pedig ez nem feltétlenül van így. Sok okból járhat valaki terápiába a betegségen kívül. Felkereshetünk egy terapeutát valamilyen problémával, de azért is, hogy fejlesszük önismeretünket, személyiségünket, jobban megismerjük magunkat, rálássunk, miért viselkedünk bizonyos helyzetekben úgy, ahogy, és egyáltalán hogyan is működünk. Ha pedig valamilyen problémával keresünk segítséget, az sem jelenti azt feltétlen, hogy betegek vagyunk. Sőt, igen nagy bátorságra vall; valójában nagyon nehéz felemelni a telefont, felhívni egy terapeutát, és segítséget kérni. Aki ezt meg tudja tenni, bátor ember.

De milyen problémákkal is kereshetünk fel egy pszichoterapeutát? Lehet ez lelki, de akár testi ok is. Rengeteg fizikai betegségnek van például lelki eredete. Amik ezek közül talán a legismertebb, azok a stressz által kiváltott fizikai tünetek (betegségek), mint a szív és érrendszeri megbetegedések (magas vérnyomás, szívritmus zavar, stb.), illetve a gyomorfekély. De gyakran az allergia, krónikus fejfájás, és még rengeteg fizikai tünet, betegség is pszichés eredetű. Ezeket a tényeket nem mostanában fedezték fel. Gondoljunk csak, a nyelvben gazdagon fellelhető szólás-mondásokra: „a szívére vette a dolgot”, azaz rosszul esik neki valami, és elszorul a szíve, szívritmuszavar lép fel, stb., „nem tudja megemészteni a történteket”, itt pedig lehetnek különböző gyomorfájdalmak, emésztési rendellenességek. Ha áttérünk arra, hogy milyen lelki okokkal lehet terápiába járni (amik még mindig nem betegségek!), számos dolgot sorolhatunk fel: különböző krízishelyzetek, valakinek az elvesztése (legyen az haláleset vagy szétválás), nehezen feldolgozható élethelyzetek (betegségek, komoly konfliktusok), és még sorolhatnánk. Ha az ember ezekhez hasonló szituációkba kerül, nagyon hasznos lehet a segítség. Felgyorsítja a probléma megoldását, feldolgozását, segít a teljes feldolgozásban, sőt, egyes esetekben segítség nélkül az adott személy nem is tud kikavarodni a krízishelyzetből, ami örvényszerűen magába szippantja.

Okunk tehát ezerféle lehet a segítségkérésre. Szenvedhetünk valamilyen fóbiától, pánikbetegségtől, elveszíthetünk valakit, vagy épp párunkhoz, családunkhoz szeretnénk visszatalálni, és megerősíteni az elgyengült kapcsolatokat. A legfontosabb, hogy lássuk, a segítségkérés képessége nem gyengeség, épp ellenkezőleg, erő, bátorság, erény.

Essen még arról szó, hogyan is néz ki általában a terápia, egyáltalán mi történik, amikor felhívunk egy terapeutát? Első lépésként elmondja, van-e épp hely nála, vagy sem. Problémánk, célunk tisztázását követően megbeszéljük az első alkalom időpontját. Egyeseknél az első alkalom hosszabb, másfél-két órás, másoknál nem különbözik az első ülés ideje a többitől (egy átlag pszichoterápiás ülés hossza 50-55 perc). Fontos része az első ülésnek a szerződéskötés. Nem írásbeli szerződésre kell itt gondolni, bár erre is van példa, inkább a keretek tisztázására. Ilyenek az anyagiak, a heti óraszám, a terápia várható hossza (hány ülés vagy hónap), stb. Az első – illetve az első néhány – ülés célja a probléma feltárása (exploráció), illetve ekkor még kvázi „próbaidőszakos” mind a kliens, mind a terapeuta; megfigyelik, tudnak-e hatékonyan együtt dolgozni. Előfordul, hogy valamilyen okból az egyik, vagy mindkét fél úgy érzi, hogy nem eredményes az együttműködés, vagy nem tudnak együtt dolgozni egymással. Ettől nem kell megijedni, nem probléma, benne van a kalapban, a terapeuta ezzel számol, mikor új kliens érkezik hozzá. Ha valami problémánk van, akkor azt meg kell beszélni a terapeutával, majd keresni egy másik terapeutát, akivel jobban tudunk együtt dolgozni. Továbbá maga a terapeuta is, amennyiben nem érzi magát kompetensnek adott problémakörben, valószínűleg átirányít valaki máshoz, aki jártasabb benne.

Hosszúra nyúlt leírásunkat zárjuk egy jó tanáccsal: mielőtt döntünk egy terapeuta mellett, informálódjunk! Keressünk az interneten, kérdezzük meg ismerőseinket! Érdemes olyan valakihez menni, akit ajánlott egy – vagy több – megbízható ismerősünk.

És persze, ami a legfontosabb: merjünk segítséget kérni!